Az eddig Tankó Béla díjat, illetve Tankó Béla életműdíjat elnyert kutatók listája

 

Tyihák Ernő (1980):

1933-ban született Tiszaföldváron. 1958-ban a Budapesti Műszaki Egyetemen vegyészmérnöki oklevelet szerzett. Munkahelyei: Gyógynövény Kutató Intézet, Budapest-Budakalász (1958-1982); MTA Növényvédelmi Kutatóintézet, (1983-2012). 6 éven át a MBKE főtitkára volt. 6 nemzetközi formaldehid konferenciát szervezett. Főbb tudományos eredményei: a túlnyomásos réteg-kromatográfia (mozaik szóval: OPLC) ötletgazdája, fő feltalálója. A BioAréna ötletgazdája, fejlesztője. A formaldehid (HCHO) ciklus és a formaldehidom rendszer felfedezője. A növényi négyes immunválasz felismerője. Az endogén HCHO és O3, mint kulcsmolekulák felismerése. Molekuláris kapcsolat megfigyelése a hormézis, a rezisztencia és a homeopátia között. Főbb tudományos elismerései: a kémiai tudomány kandidátusa (1974), az MTA doktora (1994), a Szegedi Tudományegyetem c. egyetemi tanára (2006), Tankó emlékérem (1980), MTESZ emlékérem (1995), Bruckner Győző díj (2000), Hormesis award (2007), Liteanu award (2011).

 

Dévay Piroska (1986):

Az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen szerzett biológusi diplomát. 1980-tól az MTA SZBK, Enzimológiai intézetében dolgozott, ahol 1985-ben az „Év Fiatal Kutatója” díjat nyert. 1987-ben PhD fokozatot szerzett biokémiából. Disszertációjában az egyszerű tanulási folyamatok során történő fehérje foszforilációs változásokat vizsgálta. Néhány hónapos ösztöndíjjal 1984-ben Utrechtben, majd 1987-ben Bombayban dolgozott fehérje foszforilációs folyamatokat vizsgálva az idegrendszeri plaszticitás hátterében. 1988-tól New Yorkban az Albert Einstein Orvosi Egyetemen, majd 1990-töl 2002-ig a Columbia Egyetem Orvosi Fakultásán dolgozott, ahol az idegrendszer fejlődése során a csatorna fehérjéken és receptorokon zajló molekuláris változásokat vizsgálta. Ez idő közben 1994 és 1996 között a Howard Hughes Medical Institute ösztöndíjasa.
2000-ben „Adatbázis Kezelői és Tervezői” oklevelet szerez a New York Egyetemen. 2002-töl 2013-ig laborvezető bioinformatikus a Novartisban, ahol munkájával a gyógyszerkutatást, főként antibiotikumok és vírus elleni gyógyszerek kifejlesztését segíti. 2014-töl fél állásban ismét az MTA Enzimológiai Intézetében dolgozik, Váradi András csoportjában.

 

Dr. Csermely Péter (1986):

1958-ban született, a Semmelweis Egyetem Orvosi Vegytani, Intézetének professzora, mestertanár. Kutatási területe a stresszel, az öregedéssel és a hálózatokkal kapcsolatos (www.linkgroup.hu). Eddig 15 könyve (köztük a Stresszfehérjék és a Rejtett hálózatok ereje) és több mint kétszáz tudományos cikke jelent meg. A cikkek össz-impaktja 615, idézettsége 6200 feletti. Csermely Péter a Magyar Biokémiai Egyesület alelnöke és a Cell Stress Society International volt elnöke, 2008-2010 között a köztársasági elnök által felkért Bölcsek Tanácsa tagja volt. Tehetséggondozási tevékenysége nemzetközileg is elismert. Az Academia Europaea tagja, több hazai és nemzetközi kitüntetés, így a Magyar Örökség-díjnak és az EU Descartes-díjának a birtokosa.

 

Patthy László (1992):

molekuláris biológus, az MTA rendes tagja, az EMBO tagja, az MTA Természettudományi Központ Enzimológia Intézet Funkcionális Genomika csoportjának vezetője. Kísérleti munkájának egyik fő területe a fibrinolizisben, véralvadásban és tumormetasztázisban szerepet játszó proteolitikus rendszerek molekuláris biológiája. Az ezen a téren született eredményei laboratóriumának nemzetközi elismertséget szereztek, eredményei nagy hatással voltak a trombolitikus gyógyszerek fejlesztését célzó kutatásokra. A proteázok evolúciójának vizsgálata során a fehérjeevolúció néhány új, általános törvényszerűségét (moduláris evolúció, exon-shuffling) ismerte fel. Ezen törvényszerűségek alapján hatékony bioinformatikai módszereket dolgozott ki, melyek alapvető fontosságúak a genom-projektek adatainak elemzése szempontjából. Munkája hazai elismerését több díj jelzi (Straub plakett, 1986; Akadémiai Díj, 1988; Tankó Díj, 1992; Széchenyi Díj, 2000).

 

Sarkadi Balázs (1995):

orvosi diplomáját a Semmelweis Egyetemen szerezte 1972-ben, azóta az Országos Vérellátó Szolgálat (közben Hematológiai Intézet, illetve Országos Gyógyintézeti Központ) Kutató Intézetében dolgozik. 1986-tól a biológiai tudomány doktora, 1996-2012 között az MTA-SE Membránbiológiai Kutatócsoportjának vezetője. 2004 óta az MTA levelező, 2010 óta rendes tagja, 2008-tól a Semmelweis Egyetem kutató professzora. Több mint tíz évig az MBKE alelnöke, 2006-ban a FEBS elnöke volt. Több évig dolgozott az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában, kutatásait tíz évig a Howard Hughes Medical Institute támogatta. 200-nál több tudományos közleménye jelent meg nemzetközi folyóiratokban, amelyekre közel tízezer hivatkozást kapott. 1995-ben Tankó Béla díjat, 2003-ban Akadémiai Díjat, 2006-ban Gábor Dénes díjat nyert el, 14 végzett PhD hallgatónak volt témavezetője. Fő kutatási területe az ABC membrán transzporterek vizsgálata.

 

Fésüs László (1997):

orvosi diplomájának megszerzése (1972, Debrecen) után kezdetben az hemosztázis zavararok anafilaxiás shock-ban betöltött szerepét vizsgálta (kandidátusi értekezés 1978), majd a Laki Kálmánnál töltött USA-beli tanulmányút (1976-77) hatására évtizedekre a transzglutaminázok sejtbiokémiai és patológiás szerepe került érdeklődésének középpontjába. A programozott sejthalál, az apoptózis molekuláris folyamataiban betöltött szerepük tisztázása lett kutatócsoportjának fő témája (MTA doktori értekezés, 1988), számos kóros folyamatban (neurodegeneráció, autoimmun és daganatos sejtburjánzás) írták le a transzglutamináz 2 enzim kóroki szerepét, e multifunkcionális enzim számos biokémiai tulajdonságát jellemezték, diagnosztikai teszteket fejlesztettek, új gyógyszer hatásmechanizmusokat ismertek fel. 1998-ban lett akadémikus. Diákkörös kora óta oktat az egyetemen, 1988 óta egyetemi tanár, kezdeményezésére indult el a molekuláris biológus képzés Debrecenben, a Molekuláris, Sejt és Immunbiológiai doktori iskola alapítója és vezetője, 16 tanítványa szerzett tudományos fokozatot.

 

Polgár László (1999):

az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen szerzett vegyészi diplomát. 1960-tól dolgozott az MTA Biokémiai, majd az SZBK Enzimológiai Intézetében. 1965-ben kandidátusi, 1970- ben a Tudományok doktora fokozatot nyerte el. Érdeklődési területe a proteázok hatásmechanizmusának vizsgálata volt. Egyik fontos eredménye egy szerin proteáz cisztein proteázzá történő átalakítása, amit még kémiai módosítással oldott meg, jóval a molekuláris biológiai technikák bevezetése előtt. Kimutatta a különböző proteázok alapvető, közös vonásait, s ezzel a proteáz katalízis általános elméletét dolgozta ki. Felfedeztek egy új enzimcsaládot, a proliloligopeptidáz családot, ami a proteolízis szabályozásának egy új útját mutatta meg. Eredményeiket számos cikkben, köztük a Nature-ben és a Cell-ben is publikálták. A Tankó Béla Díj mellett több kitüntetésben részesült: Akadémiai Díj, Straub Plakett, Eötvös koszorú, Prime Minister’s Scholarship, Kisfaludy Lajos Alapítvány oklevele, Szentágothai Díj, Széchenyi Díj.

 

Udvardy Andor (1999):

a Budapesti Orvostudományi Egyetemen 1962-ben orvosi diplomát, az ELTE-n 1968-ban pedig matematikusi diplomát szerzett. 1971 óta az MTA Szegedi Biológiai Központ kutatója. A rekombináns DNS technika hazai bevezetésében játszott úttörő szerepéért negyedmagával 1981-ben Akadémiai Díjban részesült. 1974-ben nyerte el a kandidátusi fokozatot, 1987-ben a biológiai tudomány doktora címet. Tanulmányúton járt Marburgban, Göttingenben és Princetonban. Kutatási területei: kromatin szerkezet, szabályozott proteolízis, transzkripciószabályoz és a fehérjebontás szabályozása. Több kitüntetést kapott, köztük A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét 2007-ben, Eötvös József-koszorút 2009-ben. Az EMBO 1996-ban tagjává választotta. Közel 100 tudományos közleményére több mint 2000 idézetet kapott, Hirsch-indexe 24.

 

Nagy Ferenc (2005):

1981-ben nyert egyetemi doktori címet, majd 1983-88 között a New York-i Rockefeller Egyetemen dolgozott, ahol részt vett az első transzgenikus növények létrehozásában. 1988– 1996 között a baseli Friedrich-Miescher Institutban és az SZBK-ban is saját munkacsoportja élén folytatta a fényindukált és cirkadián folyamatok molekuláris vizsgálatát. 1997-ben elnyerte az MTA Doktora címet, majd 1995-2010 között három alkalommal a Howard Hughes Medical Institute nemzetközi kutatói ösztöndíját. 2000–2006-ban a gödöllői Mezőgazdasági Biotechnológiai Központ főigazgatója, 2009 óta az SZBK Növénybiológiai Intézetének igazgatóhelyettese. 2004-tól a Freiburgi Egyetem tiszteletbeli, 2008 óta az Edinburgh-i Egyetem rendes professzora. 2004-ben Akadémiai Díjat, 2005-ben Tankó Díjat, 2008-ban Széchenyi-díjat kapott. 2008-ban a Német Tudományos Akadémia, 2010-ben az MTA levelező tagjává választották. 163 tudományos közleménye jelent meg nemzetközi folyóiratokban.

 

Friedrich Péter (2005):

a Budapesti Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Karán 1960-ban szerzett orvosi diplomát. A biokémiai kutatásba már medikusként bekapcsolódott, Straub F. Brunó Orvosi Vegytani Intézetében. 1962 óta az MTA Biokémiai (ma SZBK Enzimológiai) Intézetében dolgozik; 1989-2008 között az intézet igazgatója. volt. Kutatási területe az enzimek szerkezete és funkciója, szupramolekuláris szerveződése, a tanulás és a memória molekuláris alapjai. 1982-ben a biológiai tudományok doktora, 1993-ban az MTA levelező, 1998-tól rendes tagja. 1985-től a JATE c. egyetemi tanára. 1967-68-ban EMBO ösztöndíjas az Oxfordi Egyetem Biokémiai Intézetében, 1975, 1976-ban UNESCO-konzultáns az Alexandriai Egyetemen, Egyiptomban. 1986-1990 között az MBKE alelnöke, 1990-2005 között elnöke, 2005-től tiszteletbeli elnöke. 1990-1993 között a FEBS elnöke. 1996-2002 között az MTA Biológiai Tudományok Osztályának elnöke. Számos más hazai és külföldi tudományos testület tagja. Munkásságát elismerő díjak: Akadémiai Díj (1983), MTESZ Díj (1998), Ipolyi Arnold-díj (1998), Széchenyi-díj (1999), Pázmány Péter díj (2005), Tankó Béla Díj (2005), Diplome d’ Honneur (2005, FEBS), Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (2006).

 

Faragó Anna (2008):

1961-ben végzett általános orvosként a Budapesti Orvostudományi Egyetemen (ma Semmelweis Egyetem) és az Orvosi Vegytani Intézetbe került, ahol azután 45 évig dolgozott. Kandidátusi értekezését 1970-ben védte, 1971-ben ösztöndíjasként a párizsi Pasteur Intézetben volt tanulmányúton. 1976-ban a Budapesti Orvostudományi Egyetem Kiváló Oktatója kitüntetésben részesült. 1981-ben lett a tudományok doktora, 1987-ben nevezték ki egyetemi tanárnak. 1998-ban Széchenyi Professzori Ösztöndíjat kapott és elnyerte az Arany János Közalapítvány Szentágothai János szakkuratóriumának a díját. Az MTA Biokémiai és Molekuláris Biológiai Bizottságának 25 éven keresztül volt a tagja és ugyancsak 25 éven keresztül volt az MBKE tisztségviselője (főtitkárhelyettes, illetve alelnök).

 

Gergely Pál (2010):

Debrecenben végezte iskoláit és egyetemi tanulmányait, a KLTE TTK vegyész szakán szerzett diplomát. Végzés után a Debreceni Orvostudományi Egyetem Orvosi Vegytani Intézetébe került. 1987-2012 között egyetemi tanárként igazgatója az Orvosi Vegytani Intézetnek. Pályakezdése óta a reverzibilis fehérje foszforiláció és defoszforiláció szerepét vizsgálja különböző sejtfolyamatokban. Tehetséges munkatársak bevonásával a jelátviteli folyamatok számos részletét tanulmányozzák különböző modellszervezetekben, korszerű biokémiai, molekuláris biológiai és immunológiai módszerekkel. Számos könyvfejezet, illetve összefoglaló munka, valamint közel 160 nemzetközi folyóiratban megjelent közlemény szerzője. Számos tudományos elismerés mellett 1999-ben Szent-Györgyi Albert-díjat, 2004-ben Ipolyi Arnold-díjat és 2008-ban Széchenyi-díjat kapott. Az MTA levelező tagja (2004), rendes tagja (2010).

 

Buday László (2012):

általános orvosként végzett a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen 1988-ban. 1992-1994 között posztdoktorként dolgozott a londoni Imperial Cancer Resaech Fund-nál. 1998-ban megszerezte az MTA doktora címet. Szűkebb szakterülete a biokémia és a sejtbiológia, azon belül a jelátvitel. Kutatómunkáját számos nemzetközi szervezet támogatta, így a Howard Hughes Medical Institute, a Wellcome Trust, a Volkswagen Alapítvány, illetve az Európai Unió. 54 eredeti közlemény és 6 könyvfejezet szerzője, melyek összesített impakt faktora kb. 300, rájuk kapott független idézetek száma 4300. A Semmelweis Egyetem részállású egyetemi tanára, az MTA TTK Enzimológiai Intézetének igazgatója. Az MBKE alelnöke, a Jelátviteli Szakosztályának társelnöke. Az MTA Biológiai Osztálya Molekuláris Biológiai, Genetikai és Sejtbiológiai Tudományos Bizottságának elnöke, doktor képviselő. Az AKT Élettudományi Szakbizottságának tagja. PLoS One akadémiai szerkesztője.

 

Gráf László (2012, életmű kategória):

1965-ben az ELTE-n szerzett vegyész diplomát. 1985-ig a budapesti Gyógyszerkutató Intézetben dolgozott, 1975-től a Biokémiai Intézet vezetőjeként. 1968-ban doktorált, 1972-ben a biológiai tudomány kandidátusa, 1982-ben a biológiai tudomány doktora lett. Ebben az időszakban számos hipofízis eredetű peptidhormon aminosav szekvenciáját határozta meg. 1972-73, 1980-81 és 1984-86 között a University of California, San Francisco Hormonkutató Intézetében dolgozott. 1981-82 között a New York University Experimental Psychiatry tanszékének társprofesszora volt. 1986-2007 között, mint az egyetem professzora, az ELTE Biokémiai Tanszékét vezette, 2012 júniusáig a Szerkezeti Biokémia Doktori Program vezetője volt. Irányítása mellett eddig tizenöt diák szerzett PhD fokozatot. 2001 óta az MTA rendes tagja. Az utóbbi két évtizedben a szerin proteázok és inhibitoraik működésmechanizmusával foglalkozik. 149 tudományos közleménye jelent meg nemzetközi folyóiratokban, amelyekre 3616 független hivatkozás történt.

 

Nagy László (2014):

1991-ben szerzett orvosi diplomát a Debreceni Orvostudományi Egyetemen. Ezt követően a DOTE Biokémiai Intézetében kezdett el dolgozni. 1992-1999 között Houstonban a Texasi Egyetemen, majd San Diegoban a Salk Intézetben kutatott tudományos ösztöndíjasként. Hazatérése után a DOTE, majd DE Biokémiai és Molekuláris Biológiai Intézetében folytatta tudományos tevékenységét, ahol 2006 óta egyetemi tanárként dolgozik. Tudományos érdeklődése középpontjában a genom kifejeződésének vizsgálata és a sejtek különböző hatásokra megváltozó génkifejeződéseinek vizsgálata áll, különös tekintettel a magbeli hormonreceptorok szerepére, és ezeknek az emberi betegségekkel való kapcsolatára. Több mint 120 tudományos és összefoglaló közlemény szerzője vagy társszerzője és 8 szabadalom birtokosa. Tíz tanítványa szerzett PhD fokozatot. A Debreceni Egyetem Klinikai Genomikai Központjának 2001-es alapító szakmai vezetője. A Magyar Bioinformatikai Társaság alapító tagja (2006-), a Magyar Személyre Szabott Medicina Társaság alapító és vezetőségi tagja (2010-). 2005-ben megszerezte az MTA doktora címet, 2007-ben az EMBO tagjává és az MTA levelező taggá, majd 2013-ban az MTA rendes tagjává választották. 2013 óta az orlandói Sanford Burnham Prebys Medical Discovery Institute Genomic Control of Metabolism Program vezetője. 2012 óta az Academia Europaea tagja. Számos tudományos díj és pályázat nyertese: Cheryl Whitlock/Pathology Prize, Howard Hughes Medical Institute International Scholar, Boehringer Ingelheim Funds, EMBO Young Investigator, Wellcome Trust. A FEBS Letters szerkesztője és az EMBO Reports, Molecular and Cellular Biology folyóiratok szerkesztőbizottsági tagja.

 

Venetianer Pál (2014, életmű kategória):

1935-ben született Budapesten. 1957-ben végezte el az ELTE biológia-kémia szakát. Tudományos pályáját a Budapesti Orvostudományi Egyetemen, a Straub F. Brunó által vezetett Orvosi Vegytani Intézetben kezdte, majd annak alapításától (1970) az MTA Szegedi Biológiai Központ Biokémiai Intézetében folytatta, amelynek később igazgatója, majd a Központ főigazgatója lett, jelenleg ugyanott emeritus kutatóprofesszor. Kétizben dolgozott az USA Nemzeti Egészségügyi Intézetében (NIH), előbb a Nobel-díjas Anfinsen, majd a Lasker-díjas Leder laboratóriumában, később a Kyoto-i egyetemen. 1981-ben Akadémiai-díjban, 1985-ben Állami-díjban részesült, 1995 óta az MTA rendes tagja. 1991-ben lett az EMBO, 1992-ben az Academia Europaea, 1995-ben a Leopoldina Német Tudományos Akadémia tagja. A fehérje-diszulfid izomeráz enzim (PDI) és több restrikciós endonukleáz felfedezője, kutatócsoportja vezette be hazánkban a rekombináns DNS technológiát és a DNS-szekvenálást. Hét tudománynépszerűsítő könyv szerzője, 2014-ben az „Év ismeretterjesztő tudósa” címet kapta és egy kisbolygót neveztek el róla.

 

Vértessy Beáta (2016):

1984-ben szerzett kitüntetéses biológusmérnök diplomát a BME-n, ezután TMB ösztöndíjat nyert az MTA Enzimológiai Intézetében. Több külföldi tanulmányutat követően (Chicago, Stockholm, Lund, Saarbrücken) 2001-ben lett az MTA doktora. A BME Vegyész- és Biomérnöki Karának tanszékvezető egyetemi tanára, az MTA Természettudományi Kutatóközpont Enzimológiai Intézetének csoportvezető tudományos tanácsadója. Önálló kutatócsoportját 2001-ben alapította, a Howard Hughes Medical Institutes International Scholar programjának támogatásával, melyet 2005-ben az addig elért eredmények fényében újra elnyert. Szűkebb szakterülete a szerkezeti és molekuláris biológia, melynek fontos nemzetközi szereplője. Kiemelkedőek felfedezései a genomi integritás fenntartásában kulcsfontosságú dUTPáz enzimcsalád működéséről, mely fontos célpont a tumorellenes kemoterápiában. Felfedezte a DNS-beli uracil szerepét az ecetmuslica egyedfejlődésében, ami valószínűleg a teljes átalakulással fejlődő rovarokra általánosítható és jelátviteli szignálként humán sejtekben is működhet. Nemzetközi in extenso publikációinak száma 100 feletti, H-indexe 29. Publikációinak zöme eredeti kísérletes munka, melyek eredményeiben meghatározó szerepe volt. 2000-ben az Institut de France és Aventis Scientia Europaea, 2012-ben hazai L’Oréal-UNESCO díját nyerte el. 2015-ben Mestertanár Aranyéremmel jutalmazták. Sikeres kutatókat nevel (13 védett PhD), akik számtalan hazai és külföldi kompetitív díjat nyertek el (pl. Pro Scientia, MTA Fiatal kutató, Junior Prima, Talentum, Stephen W. Kuffler, NIH-Fogarty, EMBO postdoc). Első PhD diákja, Barabás Orsolya az EMBL csoportvezetője. Az általa irányított Biostruct laboratórium nemzetközi kurzusok színtere. Az MTA Biológiai Osztálya Molekuláris Biológiai, Genetikai és Sejtbiológiai Tudományos Bizottságának társelnöke, továbbá választott elnöke a FEBS Advanced Course Committee-nek és a Fulbright Kuratóriumnak. Nemzetközi folyóiratok (Plos ONE, FEBS OpenBio) szerkesztője, és a Curr Protein Pept Sci Hot Topics Issue Chief Editorja.

 

Wollemann Mária (2016, életmű kategória):

1923. július 6-án született Budapesten. 1941-ben vették fel a Szegedi Egyetem Orvostudományi karára, majd 1944-től a Budapesti Orvostudományi Egyetemen tanult tovább, ahol 1947-ben kapott diplomát. 1945 szeptemberétől a Szegedi Egyetem Gyógyszertani Intézetében volt demonstrátor Jancsó Miklós professzornál egy évig, majd az Anatómiai és Szövettani Intézetben gyakornokoskodott. 1947-ben az Orvosvegytani Intézetben dolgozott Straub professzor vezetése alatt. Mikor 1948-ban Straub professzort kinevezték a Budapesti Orvosvegytani Intézet igazgatójává, mint gyakornok, később mint tanársegéd követte Budapestre, 1949-1954 között az MTA Biokémiai Intézet tudományos munkatársa volt. 1955-ben idegbiokémiai érdeklődése miatt az Országos Idegsebészeti Intézetbe ment, és ott az agytumorok biokémiájával foglalkozott 15 évig. Ottani kutatásaiból írta meg „Biochemistry of Brain Tumours” című könyvét, ami 1973-ban jelent meg az Akadémiai Kiadó (Budapest), a Macmillan (London) és a University Park Press (Baltimore) kiadásában és ebből írta meg az akadémiai doktori értekezését. 1971 óta dolgozik az MTA Szegedi Biológiai Központ Biokémiai Intézetében, először a membráncsoport vezetőjeként, majd 1978-ban igazgató helyettesként egy évig, majd igazgatóként 1983-ig. 1985-ben ment nyugdíjba tudományos tanácsadóként, de jelenleg is ott dolgozik státuszon kívül. 135 tudományos közleménye jelent meg, ebből 65 nyugdíjba menetele után. Közleményeire 13O2 idézetet kapott A 80-as években csoportjával elindította a molekuláris opioid receptor kutatásokat, azóta is ez a fő kutatási területe a csoportnak. Hazánkban először vezették be a béta-adrenerg és opiát receptorok közvetlen mérését, majd tisztítását, monoklonális antitesteket állítottak elő a kappa-opiát receptorból és kimutatták jelenlétüket glia-sejtekben is. A továbbiakban az opiát receptorok kölcsönhatását vizsgálták cannabis és TRPV1 receptorokkal. Munkáját több kitüntetéssel ismerték el. (Akadémiai Díj 1977, Munka Érdemrend arany fokozata 1983, Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (polgári fokozat) 1994., Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje 2003.